Tribal Fest 8 - The Indigo part 2. Animal Trouble and Zoe J

Elizabeth Strong sword dance

Sharon Kihara & Lauren Checchio at 3rd Coast Tribal 2009

Léleksimogató

Rabindranath Tagore:

Te alkottál végtelennek

Te alkottál végtelennek,
Mert úgy tetszett a szívednek --
Lelkem törékeny edénye,
Mert akartad, testet öltött,
Újra, újra kiüríted,
S friss élettel újratöltöd.

Ezt a kicsiny nádtilinkót
Mindenütt hordod magaddal
És betöltöd a világot
Örökké új dallamokkal.

Kezed halk érintésére
Szívem bilincse lepattan,
S ujjongó szavak születnek
Arra, ami mondhatatlan.

Amit adsz, oly véghetetlen,
Hogy nem fér el két kezemben --
Évek tűnnek, korok múlnak,
Folyton töltesz dús kezekkel,
De az edény nem telik meg,
S ahova tölts, mindig lesz hely.

(Zoltán Vilmos fordítása)

Forrás: Terebess e-tár 

Sharon Kihara a törzsi hastáncról

„Amikor először láttam hastáncosokat -lehettem 12-13 éves-, az életem egyik meghatározó pillanata volt. Mintha egy alagútban álltam volna, és láttam magamat, mint hastáncosnőt. Soha nem tapasztaltam még hasonlót, sem azelőtt, sem azóta.

Tudjátok, a táncos, akit először láttam telt volt, erős, mégis nőies, és a legelképesztőbb dolgokat csinálta, amiket valaha láttam. Lágy, mégis hihetetlenül erőteljes volt minden mozdulata, rögtön a hatalmába kerített, utána órákon át videókat néztem, táncost-táncos után, ez pedig megváltoztatta az életemet...

A főiskola alatt abbahagytam a hastáncot, jazz és modern táncokkal foglalkoztam, amíg egy barátom punk bandájának koncertjén fellépett velük egy hastáncosnő. A mozdulatai sejtelmesek voltak, lassúak, kígyózók. Teljesen más volt a hangulata mint a megszokott, ez az igazi, törzsi fúzió volt, ami annyi embert megérintett már.

A törzsi hastánc más. Nincsenek benne olyan „szilárd” és „erős” mozdulatok, persze az amerikai törzsi stílusra gondolok... A különlegessége továbbá, hogy önmagában is fúzió, mégis rengeteg kultúrát ötvöz magában ezen felül, indiai, afrikai, közel-keleti, egyiptomi, észak-amerikai táncok hatása figyelhető meg rajta, és mindez a hastánc erőteljes, korrekt alapjain nyugszik.

Az egész irányzat a késői 80'as, korai 90'es években alakult ki, amikor a punk-goth-newage hatások meghatározóak voltak. A törzsi táncosok ennek megfelelően furcsák, nem ritkán tetováltak, karakteresek, nem próbálnak meg cukik lenni, bár maga a tánc roppant feminin, és tényleges mélysége, modnanivalója, külön érzésvilága van, nem a közönséggel flörtölésről szól. Persze ha szeretnél tudsz, de az egész stílus lelkületétől távol esik, hogy cukinak és szexinek kell lenni, ez egy közösség építő program, és erőteljes női energiáról szól...

A hastánc egyre inkább elfogadott önkifejezési, művészeti forma. Sajnos még mindig nem kapja meg mindenhol a neki járó tiszteletet. Ha valaki megkérdezi mivel foglalkozom, és a válasz, hogy „Hastáncosnő vagyok.” a mai napig gyakran az a reakció, hogy: „Ó! Nem kéne ilyesmivel foglalkoznod...” -sajnálkozó hangon „Nem, ez nem az, amire gondolsz!”-nevet. Kicsit belefáradtam az állandó magyarázkodásba és előítéletekbe, de szerintem a hastánchoz való hozzáállás hamarosan megváltozik. Nagyon sokan vagyunk, hastáncosnők, és ez remek lehetőség, ugyanakkor felelősség is, mert rajtunk múlik elismerik-e a művészetünket, és megkapja-e végre a hastánc, a neki kijáró tiszteletet...”